Pimpi világa

Pépé keltette Pimpit, pont úgy, mint mindig. Kezében egy bögre gőzölgő tejeskávéval, ami Pimpi tényleges ébredésének a zálogát képezte immáron jó pár éve.
- Pimpi! Fél hat - rázta meg gyengéden a lány vállát Pépé.
Álmosan pillantott édesanyjára, majd felült az ágyban. Átvéve a bögrét pár másodpercig méregette a nő takarítós ruháját, mire eszébe jutott az előző nap.
- És akkor ma hányra fogsz hazaérni? - kérdezte, miközben anyja bekapcsolta a magnót. Pimpinek minden reggel kellett a zene ahhoz, hogy ne aludjon vissza.
- Talán négy körül. Maximum öt.
- Ez sincs korábban, mint volt.
- Nincs.
Pépé felhúzta az ablakon a redőnyt.
- Nona mikor jön? Szokásos?
- Ühüm.
Nona egy évvel volt fiatalabb Pimpinél és a legjobb barátnője volt. Vidékről járt be iskolába, csak úgy, mint Peti. Igazából egy faluban laktak és Pimpi nem is teljesen önzetlen szándékból adta meg az esélyt a szöszke lánynak, hogy megismerje. De nem bánta meg és úgy gondolta, hogy ha Petivel többé az életben nem találkoznának többet, Nona akkor is mindent megér neki.
Pépé gyors csókot nyomott lánya homlokára, majd kiment a szobából, hogy a buszmegálló fele vegye az irányt. Pimpi is készülődni kezdett, komótosan, álmatagon.
A fürdőszobába érve csalódottan állapította meg, hogy megint nincs melegvíz.
"Még mindig jobb, mint az az időszak, amikor még fürdőkád se volt..." - nyugtatta magát és egy lábosban vizet tett fel a gáztűzhelyre forrni. A szobából még mindig japán zene szűrődött ki. Pimpi imádta az animéket és a japán kultúrát. Furcsa mód igyekezett úgy élni az életét, mintha egy anime főszereplője lenne. Így elhitte, hogy a kisebb-nagyobb akadályok csupán az izgalom fokozására vannak, de igazából mindenki tudja, hogy jó lesz a mese vége. Persze nem volt bolond, tudta jól, hogy ez az igazi élet és nem egy rajzfilm, de mégis, jól esett játszani.
A víz felforrt, ő pedig hideget engedve hozzá kellemes hőmérsékletűre hűtötte. Régebben a fürdéshez egy nagyobb lavór is szükségeltetett, most legalább a fürdőkádat lehetett valamire használni. A melegvíz hiánytól eltekintve a fürdőszobát tartotta a kedvenc helyiségének.
Amikor megvették a lakást, volt benne három szoba, egy apró helyiség, egy konyhaféleség és egy irdatlan nagy folyosó hatalmas ablakokkal.
Ahogy a dupla, kétszárnyas ajtón belép az illető, a hosszú, tágas folyosóra ér. A bejárattal szemben azonnal a nappalinak kinevezett helyiség áll, általában nyitott ajtókka. Tőle balra két másik ajtó van, Pimpi és Pépé szobája. Jobbra pedig a többi helyiség. Jobb oldalt a folyosó végén egy picurka helyiségben kap helyet a konyha, egy boltívvel összenyitva a mellette lévő ebédlővel.
Az eredetileg konyhának szánt helyiség praktikátlanul nagynak bizonyult, így azt kettéválasztották, az egyik feléből lett a fürdőszoba, vécével. A másik feléből ebédlőt csináltak. Ezt nyitották össze a fent írt konyhával, habár utólag megtudták, hogy eredetileg az volt a fürdőszoba. A mostani, amit az ideköltözéskor kisebb-nagyobb akadályokkal, de megcsináltak, szép, rózsaszín árnyalatú, márványmintás metlakival és csempével volt kirakva, már csak azt kellett volna elérni, hogy mindig legyen meleg víz.
Pépé szobája nem csupán a folyosóra nyílt, hanem a nappaliba is. Talán a konyha után a második legkisebb helyiség volt, egy félszoba. Nem is csoda, igazából az ágyon és egy éjjeliszekrényen kívül más nem került oda. A nappalit már említettük.
Pimpi szobája aránylag nagy, tágas, világos helyiség volt, fehér, azonban kopott bútorokkal és teleragasztott falakkal.
Az egész lakásnak volt egy jellegzetes szocreál beütése, ami talán főként abból származott, hogy minden régi volt, kopott és használt. Maga a lakás se mostanában épült, habár ez nem zavarta Pimpiéket, sőt. Szerették ezt a régies hangulatot. Bár a kopott, szakadt bútorok nem egészen az antikvitás érzetét adták a lakásnak, inkább a szegénységét.
Nona valóban a szokott időpontban érkezett, hét órakor. Ez amolyan tradíciónak minősült. Nona reggel megérkezik, Pimpi addigra elkészül. Leülnek a konyhában a kis asztalkához, Pimpi kávét főz. Nona és Pimpi beszélgetnek, majd vígan elfogyasztják a friss kávét tejjel. Sok tejjel. Aztán Nona és Pimpi iskolába mennek. Tradíció, mint a húsvéti locsolás.