A nyár perzselően unalmasan telt. Pépé ugyanúgy járt dolgozni hétköznap, Zoli valahol mindig dolgozott, mivel szobafestőnek tanult, így mindig talált egy kis fusi munkát, ami elég kiegészítés volt számára. Nonát csak ritkán lehetett elérni az első pár hétben, mivel nyaralni mentek a családjával. Pimpi reggel, illetve néha már-már délelőtt, kimászott az ágyból, aztán próbált magával valamit kezdeni. Néha takarított. Néha főzött. Valamit mindig ki-ki talált. Pár napig még élvezte is a semmit tevést, itt feküdt, amott ücsörgött. Volt egy számítógépe, de netet nem kapott hozzá. Animét nézett a gépen, de nem sokat tudott, mivel a már meglévő sorozatok korlátokat állaítottak fel. Néha elment a városba, nézelődött, majd végül kikötött a vasúti felüljárón. Ilyenkor érezte igazán, hogy egyedül van. Nem tudott mit csinálni. Nem volt kihez szólni. Állt a felüljárón és szégyen-nem szégyen, elpityeredett. Kis kezében szorongatta a telefonját, abban bízva, hogy valakinek csak eszébe jut felhívni. Olyan jó lenne, mást nem akkor Timával vagy Grétával találkozni.
De ők sem értek rá, sőt, évzáró óta azt se tudta, merre vannak.
Így aztán leült a meleg deszkákra és lelógatta a lábát.
"...az nem a véletlen
Műve, hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal
Haragban állsz az egész világgal..."
-dúdolgatta magában. Sokszor jutott eszébe ez a pár sor. Akkoriban nem ismerte még az előadót, de a dallam és ezek a szavak megrekedtek az emlékezetében, kísértetként előkúszva a legváratlanabb percekben.
Nézte az embereket, akik a vonatokra igyekeztek felszálni. Sokszor megállapította már magában, hogy ezek a vonatok egészen emlékeztetik valami hatalmas élőlényekre. Legalábbis ő úgy érezte, lelkük van.
Csörgött a telefonja. Kicsit talán meg is ijedt a hangra. Pépé hívta. Ők ingyen beszéltek egymással, de magához a híváshoz feltétel volt, hogy a kártyán legyen egy híváshoz elegendő pénz. Nos, ez Pimpinél hiányzott, így megvárta, amíg Pépé hívta.
- Szia anya! - szipogta a telefonba.
- Mi a baj, kicsim? - kérdezte a nő aggódva.
- Egyedül vagyok - hüppögött Pimpi, majd mindent édesanyja nyakába zúdított...
Csak jelzem, hogy olvasom ám!:)))))
VálaszTörlés