Nyaralás Pépé módra

Eljött a nyár, megtörtént az évzáró, a ballagás, amin Pimpi még csak asszisztált, de már előre borzongott, ha belegondolt, hogy majd neki is végig kell ezt az unalmas izét szenvednie.
Mindenki izgatottan nézett a nyár elébe, még Nona is, mivel ő rengeteg táborban vett részt és nyaralni is mentek a szüleivel. Pimpit ilyenkor mindig elragadta magával a düh, és toporzékolni, hisztizni tudott volna a kicsi szívét mardosó fájdalomtól, hogy ő az egyetlen, aki otthon téblábol a nyáron, nem csinálva semmit és nem tud menni sehova, maximum a nagyanyjához, de oda meg senki se menne szívesen. A ház előtt száz méterrel még a madarak is visszafordulnak.
Ez alkalommal úgy döntött, megteszi a nagy lépést és beolvas édesanyjának.
Pépé nagy szemeket meresztett Pimpire, majd megvonta a vállát.
- Nem tudtam, hogy ilyeneket szeretnél. De ha gondolod, elmehetünk valahova. De hova?
Pimpi emlékezett egy nagy alakú, keményfedeles könyvre, amit sok szép színes fénykép tarkított. Orosházáról szólt. Kihozta a könyvet, majd letette az anyja elé.
- Ide szeretnék menni.
Pépének is tetszett az ötlet, így ezzel el is dőlt a nyaralás úticélja. Másnap utána néztek a buszjáratoknak és vonatjáratoknak, az áraknak. És miután megvolt a haditerv, kitűzték a nyaralás időpontját: szombatot, mivel a többi napon Pépé dolgozott. És egy estét mindenképp Orosházán akartak tölteni. A nyaralás egyetlen hibája az volt, hogy hajnalban kellett indulni.
Péntek este mindketten összecsomagoltak, majd elaludtak.
Szombat hajnalban csipogott az ébresztő. Pimpi álmosan csapta le, majd kimászott - vagy inkább kiesett - az ágyból. Enyhe cikk-cakkban botorkált ki a folyosóra, teljes vakságban megkereste a papucsát, majd csoszogott tovább a kávé vélhető lelőhelye felé, mikor beleütközött valamibe, ami feljajdult. Kifeszegette a szemhéjait.
Mintha csak az idő tükrébe nézett volna, ott állt önmaga előtt harminchét évesen. Kerekrenyílt szemmel bámultak egymásra idősebb önmagával, majd rájött, hogy van néhány dolog, ami bizony nem hasonlít önmagára, majd arra is rájött, hogy a vele szemben álló személy sokkal inkább hasonlít az édesanyjára...
- Anyu? - kérdezte álmosan.
- Ühh..
Immáron ketten fordultak a konyha felé, de nem indultak meg.
- Te... - kezdte Pépé. - Nincs kedved inkább visszafeküdni aludni?
- Lekéssük a buszt.
- Akkor majd elmegyünk következő hétvégén...
- Jó. Menjünk aludni.
- Menjünk.
Majd visszacsoszogtak a szobáikba mindketten.
A nyaralásra nem került sor soha, legalábbis nem arra, amit ott, akkor elterveztek. Pimpi nem hibáztatta édesanyját. Egy végigdolgozott, koránkelős hét után senki nem áldozza fel szívesen a hétvégi pihenését egy kétesélyes kalandtúráért.